Mai egyperces: Csocsózás

A nincs otthon a macska, cincognak az egerek klasszikus esete: egész héten nincs az irodában a főnök, így jelentősen megnövekedett az egy napra eső csocsómeccsek száma. Az egyik kör alatt a következő párbeszéd zajlott le:

– Basszus, már fáj a kezem a sok csocsózástól.
– A főnök biztos örülne neki, ha ezt hallaná.
– Ja, többet gyakorlunk, mint a Barca.
– Hát, azt nem tudom, de a Madridnál biztos többet… – Jött a replika utalva a hétvégi Real Madrid – Barcelona meccsre, ahol a Barca 0-4-re durván bealázta a Madridot.
– Tényleg, ki ellen játszik ma a Barca?
– A Broma* ellen.

Én ezen a ponton már szakadtam a röhögéstől. 🙂

(*A Broma ebben az esetben egy szójáték, a Rómára utal, kihasználva a Roma és a Broma szavak majdnem teljesen megegyező hangzását, valamint azt, hogy a broma spanyolul viccet jelent, így adva némi nem alaptalan felsőbbrendű élt a válasznak…)

A jobb pillanatokban így telnek hát a dolgos hétköznapok. 🙂

Reklámok

Barcelonában a postaláda sárga

Paqui – az ingatlaniroda titkárnője – türelmesen magyarázott, miközben apró, mélyen ülő disznó szemei ide-oda cikáztak. Arcán megértő mosoly terül szét, beszéd közben kivillantak hézagos metszőfogai. Épp a vízművektől kapott katalánul íródott leveleimet fordította spanyolra, és magyarázta, hogy miért kaptam két külön cégtől is levelet a témában. Merthogy az egyik magáért a szolgáltatásért, azaz a vízért, a másik meg a mérőberendezésért felelős.

Korábban is beszélgettünk már, akkor amikor gondom támadt a WC-vel. Nem lehetett lehúzni, ezt próbáltam meg elmagyarázni neki. Kissé felkészületlenül érkeztem, és a gondok ott kezdődtek, amikor rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy hogy van a WC spanyolul. Illetve maga a WC, mint berendezés. Azt ugyanis legalább háromféleképpen meg tudom kérdezni, pl hogy merre található a WC, ami egy étteremben nagyon hasznos is tud lenni. A probléma csak annyi, hogy a spanyolok meglepően szemérmesek a témában. Ha nagyon művelt akarsz lenni, akkor azt kérdezed, hogy ¿Dónde están los servicios?, majd ezt lehet variálni úgy, hogy a servicios szót cseréled baños-ra, vagy lavabos-ra. Azonban se a servicios (szolgáltatások), se a baños/lavabos (mosdó) szó nem fejezi ki olyan egyértelműen, hogy itt a sloziról, budiról, retyóról, klozettről van szó tulajdonképpen. És ami a legmeglepőbb, hogy az olyan szavak, mint a WC, vagy a toilett emlegetése egy kicsit se vittek közelebb a megoldáshoz. Így rövid activity-zés árán sikerült csak kideríteni, hogy nekem tulajdonképpen a cisterna-val, azaz a WC-tartállyal van gondom. Hasonlóan vicces volt, amikor próbáltam elmagyarázni, hogy az elektromos sütőn nem működik a legnagyobb tűzhely. Lelkesen magyaráztam, hogy a plato grande no funciona, mire Paqui faarccal közölte, hogy a sütőn márpedig nincsenek tányérok. Merthogy a plato szó szerint tányért jelent. Én meg értetlenkedve kérdeztem, hogy mi az hogy nincs plato a sütőn, amikor ott van rajta?! Olyan szép köralakú, hogy teljesen meg voltam győződve róla, hogy csak plato-nak hívhatják. Másnap az irodában rajzoltunk, és átvettük a sütő részeit, azóta tudom, hogy a tűzhely az fogón.

20150502_143837[1]

Amikor végeztünk a leveleim értelmezésévél Paqui adott egy tollat, hogy itt és itt írjam alá őket, majd kint az utca túloldalán, az irodával szemben, van egy postaláda, oda dobjam be őket. A szűk, forgalmas, meredek utcán átkelve váratlan problémával szembesültem: két postaláda volt, egy zöld és egy sárga. Éreztem, hogy már megint bajban vagyok. Körbejártam a két postaládát, nézegettem őket és próbáltam valami rávezető feliratot találni. Sajnos azonban a Correos (Posta) feliraton kívül semmi használhatót nem találtam arra vonatkozóan, hogy vajon mi lehet a különbség a kettő között. Teljes tanácstalanságomban gyorsan megkérdeztem két arra sétáló idős nénit, hogy meg tudják-e mondani, hogy mi a különbség a kettő között. Meg is kaptam a választ, hogy ez egy postaláda. Ok, mondom, de mi a különbség a zöld és a sárga között??? Hát, a zöldet mostanában tették ide, biztos a szavazatoknak… Itt már éreztem, hogy a leveleim aznap már nem lesznek feladva. Ha a 80 éves néni nem tudja megmondani, hogy mi a különbség a kétféle postaláda között, akkor senki. Otthon végül az internet segítségével sikerült kideríteni, hogy a zöld a levelek szétosztásában segít a Postának, és a postások onnan veszik ki a kézbesítendő leveleket kerületenként szortírozva. Ez fizikailag teljesen le is van zárva, tehát ha jobban megfigyeltem volna, biztos feltűnt volna, hogy nem is lehet beledobni semmit. Másnap bedobtam a leveleimet egy sárga postaládába.

30 deka eper

Amióta felköltöztem a hegyre itt van az utca végén a piac, gondoltam beugrom és veszek egy kis epret reggelire. Ahogy sorra kerültem az eladónéni arcára szemmel láthatóan kiült a kíváncsiság, hogy “na vajon mit akar a szerencsétlen guiri*?”… Már ez a nézés megzavart egy kicsit, de azért sikerült kibökni hogy treinta decagramos de fresa, por favor, azazhogy hogy 30 deka epret szeretnék. Elnéző mosollyal kérdezett vissza a néni, hogy talán 300-at, nem? Itt kezdett egy kicsit megnyúlni az arcom, közben a néni folytatta, hogy “hiszen 30 gramm az három szem”. Éreztem, hogy rutintalanságom lelepleződött, és kezdett felsejleni, hogy errefelé grammokban számolnak. Igen, de 30 dekagrammot mondtam, próbáltam bizonygatni, hogy azért nem vagyok teljesen hülye. Érvelésem hatására váratlan fordulatot vett a beszélgetés. A néni értetlen arckifejezéssel rámnézett, majd közölte, hogy nem érti… Mondom, ok, akkor 300 gramm

IMG_3025

Az ilyen szituációktól mindig leblokkolok. Nem tudom, értelmezni, hogy mi lehet a gond. Hogy mit nem ért végülis? Nem létezik az a szó, hogy dekagramm, illetve nem úgy ahogy én gondolom? Rossz a kiejtésem, esetleg azért nem érti? Vagy mi a jó Istent nem lehet azon érteni, hogy “30 deka epret kérek”??! Hogy nekem minden hülyeséget meg kell érteni, mondják azt limai, venezuelai, paraguayi, madridi vagy katalán akcentussal, erre valaki leakad azon, hogy 30 deka epret kérek!! A melóhelyen interface-ekről, metódusokról, osztályokról, release-ekről, build-ekről, különböző technikai megoldásokról kell beszélgetni spanyolul, itt meg 30 deka epret nem tudok megvenni!!! Mintha teljesen hülye lennék. És így hergelem magam egyre jobban, és képes vagyok egészen felhúzni magam hasonló marhaságokon.

Közben a néni pakolja az epret a kis műanyag dobozkába, és hallom ahogy magában dünnyög: “30 deka az ugyanannyi mint 300 gramm…” Ezalatt nekem is sikerül előkeresni az emlékeimből amikor Enric, az egyik kollégám, diktálta a csapat számára vásárolandó reggeli összetevőit: 10-12 bagett, két doboz paradicsom, 400 gramm sonka… (Más kérdés, hogy a bagett sok lett, a sonka meg kevés, de ez most lényegtelen…) A lényeg, hogy Spanyolországban tehát grammban mérnek.

Az epernek pedig jelentem, szörnyű virsli íze van… o.O 😦

Megjegyzések

* guiri: szleng, jelentése: külföldi, turista, főleg a fehér bőrű, szőke hajú emberekre használják

Frutería

A kedvenc zöldségesemnél vásárolt finom paradicsomhoz minden alkalommal kaptam hangyákat is, pedig az utóbbira nem is lett volna igényem. A konyhában flangáló hangyákra ráunva ma úgy döntöttem, hogy ideje kipróbálni egy másik zöldségest, hátha ott nem jár az áruhoz ajándék kisállat. Épp a perui Cuzco-ban szervált Machu Picchu-s pólómban voltam, rajta spanyolul a híres inka romváros felfedezésének zanzásított történetével. Ezt rögtön ki is szúrta az éles szemű eladónő.

– Ez Peruból van? – kérdezi.
– Igen, Cuzco-ból.
– Voltál ott?
– Naná.
– Na lássuk – és ezen a ponton elkezdte felolvasni a szöveget, majd megakadt annál a résznél, hogy “…a külvilág számára gyakorlatilag ismeretlen volt amíg 1911-ben Hiram Bingham, egy Észak-amerikai történész, a nemzetközi figyelem elé nem tárta…”
– Hogy ejted azt, hogy Hiram Bingham? – kérdezi.
– Fogalmam sincs, nem vagyok angol.
– Nem? Akkor honnan jöttél?
– Magyarországról.
– Magyarországról? És ott milyen nyelven beszélnek? Magyarul?
– Persze, magyarul.
– És hol is van Magyarország?
– Ausztria mellett, jobbra.
– Áhá…
– Perui vagy? – kérdezem végül.
– Nem, bolíviai, de az ott perui – mutat egy fickóra a boltban – Ő meg kecsuául beszél. – teszi hozzá nevetve, mire a fickó megsértődik, hogy ő ugyan se kecsuául, se guaraní-ul nem beszél.
– Az ember mindig tanul valamit – zárja le a dolgot mosolyogva a nő, majd búcsúzóul utánam dob egy adéu-t.

Megjegyzések:

  • Itt a zöldségest nem zöldségesnek hívják, hanem gyümölcsösnek. A fruta – mint gyümölcs – szóból jön a frutería, azaz gyümölcsös. Illetve zöldséges… 😀
  • A kecsua az indiánok nyelve. Peruban lenézik az indiánokat, ezért sértődött meg a perui fickó.
  • Az adéu az adiós katalán verziója, azt jelenti, hogy viszlát.