Enni Spanyolországban

Spanyolországban az emberek tudják hogy kell élvezni az életed, ehhez pedig az evés is hozzátartozik. Az ország gasztronómiája igen gazdag, változatos formákban lehet változatos ételeket enni. Ebben a sokszínű gasztronómiai világban teszünk most egy rövid sétát.

Szendvicsek

Az egyik dolog, amit nagyon szeretek Spanyolországban, az a reggelizés. Az országban jelenlévő bárkultúra pozitív hozadéka, hogy sosem kell azon aggódni, hogy mi lesz, ha nem tudtál megreggelizni otthon. Gyakorlatilag minden sarki bár kínálatában fellelhetőek a tipikus spanyol szendvicsek, amik általában még akkor is meglepően jól szoktak kinézni, ha adott esetben a bár látszólagos színvonala ezt nem indokolná. Nincs is annál jobb, mint bringázás közben megállni egy útszéli bárban és enni egy szendvicset, valamint inni hozzá egy kávét. A spanyol szendvicsekről tudni kell, hogy összetevőiket tekintve meglehetősen egyszerűek. Ha például sonkás szendvicset kérünk, pontosan azt is fogjuk kapni. Egy baguettet, sonkával. Illetve vaj/margarin helyett jó eséllyel egy paradicsomos-olvíaolajas alappal lesz megkenve. Nyers zöldség, mint uborka, paradicsom, paprika Spanyolországban nem kerül a szendvicsbe. Általában az étlapon külön kategóriában szoktak lenni a hideg (sonkás, sajtos, stb…) és a meleg (tortillás, húsos) szendvicsek. Nézzünk náhány tipikus szendivcset, a fent említett bocadillo de jamón, azaz a sonkás szendvicsen kívül:

  • Bocadillo de chorizo: a hideg szendvicsek közé tartozik, a chorizo pedig egyfajta vastag kolbászt jelent
  • Bocadillo de tortilla de patatas: tortillás szendvics, személyes kedvencem reggelire. Itt kell megjegyezni, hogy a tortilla Spanyolországban nem a Magyarországon talán jobban ismert mexikói, palacsintára hasonlító ételt jelenti, hanem tojásos omlettet. Általában két verziója lelhető fel az étlapon: a tortilla de patatas, és a tortilla francesa. A különbség a kettő között, hogy az előbbiben krumplit, esetenként hagymát is fogunk találni.
  • Bocadillo de lomo con queso: meleg szendvics, sült hús és sajt található benne
  • Bocadillo de calamares: tintahal karikás szendvics, kimondottan madridi specialitás, ami elsőre elég meglepő, hogy miért pont a szárazföld közepén terjedt ez el. A közhiedelem szerint Madridban lehet kapni Spanyolország legjobb halételeit a gyors ellátórendszer miatt; így már kicsit érthetőbb a dolog.
20160905_094054

tortillás szendvics

20170408_134111

reggelizős idill a Montseny-ben: sonkás szendvics, kávé, bicikli

Napi menü

Reggeli után jöhet az ebéd, amit a legpraktikusabb módon a napi menüt választva lehet elkölteni. A legtöbb étterem még a turistás részeken is kínál napi menüt, ezt általában a menu del dia felirat jelzi az étterem előtti táblán. Ára a nem turistás helyeken 10-11 EUR között mozog, innen megy fölfelé annak függvényébén, hogy mennyire központi elhelyezkedésű a hely. A menüben benne van egy előétel, egy főétel, desszert vagy kv, kenyér, plusz normális helyeken az innivaló is, ami lehet víz, sör, bor, kóla, stb. Általában 4-5 féle előétel és ugyanennyi főétel közül lehet választani. Az előétel a magyarországi szokásokkal ellentétben szinte soha nem leves, illetve nyáron találkozhatunk az andalúz paradicsomlevessel a gazpacho-val, esetleg annak a kistestvérével a salmorejo-val. Előételként leggyakrabban saláták és tésztafélék szoktak szerepelni, itt mindenképpen ajánlom az ensalada de queso de cabra, azaz a kecskesajt saláta kipróbálását, ha van. Menüs rendszerben az egyik leghíresebb spanyol ételt, a paellát, vagy közeli rokonát, a fideuát is előételként fogjuk megtalálni. A paella egyfajta sáfrányos rizsétel, a fideua pedig egy vékony, rövid tésztából és tenger gyümölcseiből álló tál. Érdekes előétel még a piña con jamón, illetve a melón con jamón, azaz ananász, illetve sárgadinnye sonkával. Főételnek rendszerint valamilyen húst, halat, esetleg tenger gyülmöcseit választhatunk. A főtelek általában elég egyszerűek, nincsenek túlcsicsázva, valamint sok helyen jellemző a minimalista köret, azaz ne lepődjünk meg, ha adott esetben több húst kapunk, mint köretet. Érdemes figyelni az étlapon az ételek elkészítési módjára is: nem mindegy például, hogy pollo a la plancha vagy pollo al horno kerül az asztalra. Előbbi serpenyőben sült csirke filé, utóbbi szintén csirke, viszont sütőben, grillcsirkére emlékeztetően lesz elkészítve. Desszertnek választhatunk többféle pudingot, süteményt, és évszaknak megfelelő gyümölcsöket. Ha van rá mód mindenképpen próbáljuk ki a crema catalanát, ami puding a tetején egy vékony, ráégetett cukorréteggel. Említésre méltó desszert még Katalóniában a mel i mató, ami gyakorlatilag túró mézzel, esetenként dióval megszórva. A háromfogásos menü után szinte garantáltan nem maradunk éhesek, és egy ilyen lakomát ennyi pénzért a la carte módon lehetetlen megúszni. Fontos még tudni, hogy délután egy előtt nemigen érdemes beülni ebédelni, általában ugyanis ekkor nyit a konyha. Kivételek persze mindig vannak, főleg a turistás helyeken, ahol a spanyol bioritmustól eltérően szinte bármikor kajálhatunk. Néhány helyen, vidéki éttermekben vacsora-menü is található, ez hasonló rendszerben működik, mint az ebéd-menü.

20170615_132239

tenger gyümölcseis paella

Tapas-ozás

A közösségi kajálás egy remek spanyol formája a tapas-ozás, ami tulajdonképpen arról szól, hogy összevissza eszünk mindenfélét. A társaság együtt, közösen választja ki a különféle fogásokat, amiket ezután szintén közösen fogyaszt el. Itt nincs egyénieskedés, senkinek nincs saját kajája, minden mindenkié. A tapas-ozás intézménye abból a tradícióból ered, hogy a bárokban az ital mellé mindig felszolgáltak egy falatnyi harapnivalót is, amivel letakarták a sörös/borospohár száját. Innen származik az ezer féle falatkák elnevezése, a tapa is, ami fedőt jelent. A tapas tehát nem egyfajta étel, hanem inkább egy étkezési forma elnevezése, aminek keretein belül több különböző ételt kóstolhatunk végig. Fontos megjegyezni, hogy tapas-ozni minimum ketten, de inkább többen érdemes, egyedül igen korlátozottak a lehetőségek. Azt is érdemes tudni, hogy egy vacsorát gond nélkül el lehet intézni így, nem kell aggódni, hogy a végére éhesek maradunk.

Nézzünk néhány fontosabb tapast:

  • Patatas bravas: főtt majd olajban kicsit megpirított krumpli enyhény csípős szósszal. Viccesen vad krumplinak szoktam fordítani, és ez talán a legnépszerűbb tapas, minden tapas-ozásnak az alapja.
  • Aceitunas: olívabogyó, alap kellék spanyol étkezéseknél, sokszor az éttermkeben is kapunk egy kis adagod, mielőtt kihozzák a rendelést.
  • Calamares a la andaluza/romana: rántott tintahal karikák, a kétféle elkészítési mód között az a különbség, hogy az a la romana verzióban kicsit vastagabb és laktatóbb a rántás.
  • Mejillones al vapor: kagylótál
  • Boquerones fritos: kicsi sült halak (a fajtát sajnos nem tudom)
  • Pulpo a la gallega: ahogy a nevéből is látszik, ez egy galíciai specialitás, főtt polip fatálon felszolgálva, olívaolajjal leöntve, pirospaprikával meghintve, főtt krumplival kísérve. Az egyik kedvencem.
  • Buñuelos de bacalao: tőkehal húsából összegyúrt golyócskák olajban kisütve
  • Gambitas fritas: apró garnélarákok olajban kisütve
  • Croquetas: kölönböző (általában) húsos krokettek
  • Albóndigas: húsgolyók
  • Pimientos del padrón: kis zöld paprikák sütve, megsózva

Ez persze nem a teljes választék, ezen kívül a menü étteremtől függően változik, de ezeket jó eséllyel a legtöbb helyen meg lehet találni. Az is látható, hogy elég domináns a tenger gyümölcseis/halas szekció, szóval ha valaki kifejezetten ódzkodik az ilyesmitől, az jelentősen leredukálja a variációs lehetőségeket. A fent említett meleg ételeken kívül szinte mindig találunk a választékban különböző sonka és sajttálakat is.

Pintxos-ozás

A spanyol konyha másik remek találmyána a pintxos, ami a baszk gasztronómiához kapcsolódó étkezési forma, amelyben a tapas-hoz hasonlóan az ital mellé amolyan aperitifként valamilyen apró falatkát is fogyasztunk. Ez a pintxos esetében egy apró szelet kenyér, rajta valamivel, és az egész egy fa pálcikával van átszúrva. Innen ered a név is, a pinchar ugyanis azt jelenti spanyolul, hogy szúrni. Az a bizonyos valami, ami kenyéren van, gyakorlatilag bármi lehet. A tapas-hoz hasonlóan vannak hideg és meleg pinchos-ok, a kis falatnyi kenyéren találhatunk sonkát, sajtot, tortillát, sült kolbálszt, külnböző halas és rákos alapú kompizíciókat. Habár kulturális háttere alapján italozás mellé szolgáló harapnivalóról van szó, nyugodtan meg lehet vacsorázni ilyen módon. Érdekesség, hogy a fogyasztás a bárpultról saját kezűleg való szabadon elemelés módszerével működik, a végén a fizetés pedig az összegyűlt fa pálcikák megszámlálása alapján történik. A pálcikák hosszának az eltérése utal a pinchosok árára: a rövidebb olcsóbb, a hoszzabb drágább. Az árak egy-két-három euró között mozognak.

Specialitások

Nézzünk néhány érdekes/jellemző specialitást, amibe belefutottam.

  • Arroz negro: A fekete rizs a tengerparti, mediterrán régiókban előforduló étel. Ez gyakorlatilag egy fokhagymás, garnélarákos, tintahalas paella, aminek elkészítéséhez felhasználják a tintahal tintáját is, ez adja neki a markáns fekete színt. Mellé jár az alioli, egy jellegzetes fehér színű, a majonézhez hasonló állagú, fokhagymás szósz.
  • Cochinillo: a Madrid mellett található festői szépségű, középkori hangulatot árasztó Segovia specialitása a sült malac. A puhára sült malacot a tradíció szerint egy tányér élével szeletelik fel, ezzel is bizonyítva a puhaságát. A mára éttermi látványossággá vált szeletelés azon prózia okból indult, hogy a kor egyik leghíresebb éttermében hirtelen nem volt kéznél kés a szeleteléshez, így a nagy sietségben egy éppen kéznél lévő tányért használtak fel a célra. Kicsit később, amikor már tradícióvá vált a étterem étkező részében való tányérral szeletelés, mint attrakció, egy alkalommal a szeletelés végén kirepült a tányér a főpincér kezéből, így teremtődött meg a tényérral szeletelés, majd tányértörés tradíciója. Ez utóbbi inkább csak esküvőkön illetve más ünnepségeken jellemző.
  • Fabada: a faba spanyolul babot jelent, maga az étel pedig egy észak-spanyolországi, asztúriai babos specialitás, egy igazi kalóriabomba a hidegebb éghajlatra, ami megfelelő mennyiségű energiát biztosított az asztúr pásztoroknak. Főtt bab hozzáfőzött szalonnával, hurkával és kolbásszal.
  • Butifarra: sült kolbászféle, Katalóniában tipikus
20151030_133726

fabada asturiana

Érdekes éttermi élmények

Ne gondoljunk sokcsillagos Michelin éttermekre, de így is sikerült véletlenül belefutnom egy-két érdekességbe. Ebből jöjjön most kettő.

Az első az Amigo Camilo nevű halsütöde Gran Canarián, Las Palmas-ban. Nem túl központi elhelyezkedésű, gyakorlatilag a tengerparti sétány legvégén található az egyik utca sarkán. Cserébe remek kilátást biztosító, tengerre néző panoráma-terasszal rendelkezik. A megérkezés után ahelyett, hogy leültettek volna, egy kedves néni bevezetett az étterem belső részében lévő halas pulthoz, hogy válasszam ki a halat. A pult pontosan úgy nézett ki, mintha akárcsak egy piacon lennénk, rajta jégágyon a legkülönfélébb halakkal és tengeri herkentyűkkel. Spanyol profizmusom ebben a pillanatban hullot szerteszét, ugyanis ha valaminek esetleg tudtam is volna a nevét, magának a halnak a képét már biztos nem tudtam volna hozzátársítani, így maradt a jó öreg mutogatós módszer, hogy ezt kérem, meg azt kérem. Ezután visszamentem a teraszra, és kíváncsiam vártam, hogy megsülve rá fogok-e ismerni a halaimra. 🙂 Az étterem berendezése egyébként rendkívül egyszerű, kint a teraszon műanyag székek és asztalok voltak. A kiszolgálás viszonylag gyors, és minden amit kapsz, friss, helyben sült. Az ételek sincsenek túlbonyolítva, a sült halhoz jár egy szelet citrom, egy buci, és kérhetsz hozzá sült krumplit vagy salátát.

A másik érdekes élményem egy teljesen más jellegű, konzervatívabb étteremhez kötődik Madridban. A Plaza Mayor-tól nem túl messze a Calle Cava Alta utcában, Restaurante La Latina névvel találhatjuk meg a szó szerint pár asztalból álló, családias hangulatú helyet. Berendezése tradicionális, fehér abroszos asztalokkal, kakukkos órával és díszes tényérokkal a falon. A napi menüjükre sem minőségben, sem pedig mennyiségben nem lehetett panasz, bőségesen jóllaktam. A hely méreteivel kapcsolatban akkor jött a meglepetés, amikor evés után fölálltam, hogy a menüs éttermkeben megszokott gyakorlat szerint a pultnál fizessek (így nem kell várni a fizetésnél is a pincérre). Ekkor derült ki, hogy az étterem olyan pici, hogy a helyiség sarkán befordulva megláttam, hogy még pult sincs, és gyakorlatilag már közvetlenül a konyhával álltam szemben. Azért fizetni így is sikerült. 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s