Latin virtus

Egy turistákkal tömött buszon ültem és mereven bámultam az ablakon keresztül az elshuanó, semmitmondóan kopár léridai tájat. Az esőbe forduló, letargikus, szürke őszi idő remekül illett borongós hangulatomhoz. Ilyenkor komoly bátorság kell már ahhoz is, hogy valaki hozzámszóljon.

Épp a gyors reggeli után kászálódtunk vissza a buszba, amikor az egész addig az előttem lévő sorban alvó Camilo odalépett hozzám, és a melletem lévő üres ülésre mutatva megkérdezte: leülhetek? Bután néztem a 30-hoz közeli mosolygós chilei srácra. EZ most TÉNYLEG ide akar ülni? – gondoltam magamban. Ezt meg hogy találta ki? Persze – válaszoltam nem túl lelkesen. Nem vágytam társaságra.

Camilo leült, és egyből elkezdett beszéltetni. Mivel foglalkozol? – jött a kérdés. Programozó vagyok – feleltem. A rövid-, fekete hajú, barnabőrű srác szemei felcsillantak, egészen eksztázisba esett. Most láttam egy dokumentumfilmet és nagy tisztelőtök vagyok. Ti vagytok a 21-dik század császárai – magyarázta lelkesen. Elmondása alapján programozónak lenni valami elképesztően menő és trendi dolog, ráadásul onnan és akkor dolgozol, ahonnan és amikor csak kedved tartja. Na, remek, nem elég, hogy nem hagy békén, még ki is kell ábrándítsam – morgolódtam magamban. Közben izgatottsága és közvetlensége egészen zavarba ejtett. Remélem, nem tőlem akar valamit – futott át az ijedtség az agyamon.

A sugárzó pozitivizmus és vidámság valamennyire mégiscsak megtörte a jeget és kirángatott a szürke melankóliából. Elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy Camilo nemrég jött át Brazíliából Barcelonába, és az egyik spanyol fapados légitársasánál – a Vuelingnél – dolgozik marketingesként. Én is meséltem pár dolgot, aminek a végén Camilo felém fordult, és nagyon komoly arccal azt mondta: hú András, te nagyon bátor vagy! Te egy igazi kalandor vagy! Figyelj, én is éltem Brazíliában, távol a hazámtól, a családomtól, aztán pedig egyedül átjöttem az Atlanti-óceánon Európába. Ez olyan bátorságot ad, hogy bármelyik csajhoz odamegyek és könnyedén leszólítom. Lehet, hogy elhajt, de nem számít! Akkor is megpróbálom, mert olyan erőt ad az, amit eddig átéltem és véghezvittem!

Nevettem. Tetszett a hasonlat, pedig csajokról addig nem is beszélgettünk. Isten áldja Camilót és a latin virtust, amely mosolyt csalt az arcomra azon az októberi napon!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s