Andorra – Comapedrosa

A nyári Comapedrosa Skyrace-ről készült beszámolóm után a blog olvasóinak ismerősen kell csengjen a Comapedrosa név. Ez Andorra legmagasabb hegycsúcsa 2942 méteres tengerszint feletti magassággal. Az andorrai nyaralásom alatt a szállásom Arinsal-ba volt, ami a Comapedrosa Természeti Parkhoz legközelebb eső település, egyben a Comapedrosa Skyrace rajt-cél területe. És mivel a verseny alatt nem sikerült teljes mértékben kiélvezni a csúcs által nyújtott extravagáns panorámát, úgy terveztem, hogy ismétlek. Újra megmászom kedvenc andorrai hegyemet, és egy nyugodt, egész napos bóklászás keretében megnézek pár olyan részt is, amit a verseny nem érintett.

Ez a terv sajnos csúnyán meghiúsult: ahogy telt az idő, úgy lett egyre pocsékabb az idő a Pireneusok szívében fekvő hercegségben. Az egész délelőtt tartó masszív esőzés miatt csak kora délután tudtam indulni, így maradt egy kevésbé érdekes csúcs oda-vissza kör lehetősége. Ezt se lehetett azonban biztosra venni, folyamatosan lógott az eső lába, jöttek-mentek a felhők. Ennek köszönhetően a hangulatom se volt felhőtlen, magashegyi környezetben az ilyen idő nem annyira vicces. Szinte folyamatosan az eget kémleltem, hogy föl merjek-e menni egyáltalán majd’ 3000 méterre ilyen időjárási körülmények között.

A park egy sokkal zordabb, kihaltabb arcát mutatta, mint amit a versenyen volt alkalmam megtapasztalni. Akkor verőfényes napsütésben, hőségben voltunk itt, a völgyek tele voltak turistákkal, akik szurkoltak a versenyzőknek. Most mindenhol csönd és lassan hömpölygő tejfehér köd uralta a tájat. Egy lélek se volt a hegyen rajtam kívül. Illetve mégis: egy vízesés mellett üldögélt a tisztáson egy kisebb csoport, akik valami felolvasó estet (vagy mit?) tartottak…mindenesetre elég furán néztek ki. Rajtuk kívül kicsit följebb találkoztam még három emberrel, ők valószínűsíthetően a csúcsról jöttek lefelé, és kölcsönösen úgy néztünk egymásra, mintha ufót látnánk…

A csúcs alatti tengerszemekhez érve majdnem vissza is fordultam. Földbegyökerezett lábakkal néztem, ahogy a sűrű köd szinte másodpercek alatt beúszik a völgy mélyéről a tavakhoz, és láthatatlanságba borítja a tájat. Aztán szinte abban a pillanatban el is kezdett tisztulni a kilátás, teljesen kiszámíthatatlan volt a helyzet. Mivel közel voltam már a csúcshoz, és nem volt teljesen egyértelmű, hogy hülyeség fölmenni, némi gondolkodás után továbbindultam. Az útvonalat ismertem, és abban bíztam, hogy extrém köd esetén is letalálok a hegyről.

Mire végül felértem, minden addiginál cudarabbra fordult az idő, masszív köddel, szemerkélős esővel. A csúcson nagyjából 30 másodpercet töltöttem, és nem amiatt aggódtam a leginkább, hogy a kilátás a nullával volt egyenlő… Szuperszonikus sebességgel kezdtem meg az ereszkedést, hogy a kitett sziklagerincről minél hamarabb elérjem a barátságosabb alsóbb régiókat. Szerencsém volt, mert ahogy ereszkedtem úgy lett ismét egyre jobb idő, így megúsztam némi izgalommal a ködös csúcstámadást.

20150903_134857

20150903_140135

20150903_141722

20150903_142138

20150903_143458

20150903_145635

20150903_145830

20150903_150328

20150903_150332

20150903_151453

20150903_151456

20150903_153736

20150903_161328

20150903_163114

20150903_163121

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s