Katalán

(Közlemény: igen, kevés az írás, én is tudom, csakúgy mint az idő. Négy-öt poszt áll bent régóta, félbehagyva, befejezetlenül, van amit tán már nem is érdemes folytatni. Azért igyekszem.)

Barcelona az a hely, ahol furcsán beszélnek spanyolul – állapíthatja meg az egyszeri látogató. Ez azért van, mert Barcelonában katalánul beszélnek. Meg spanyolul… Na, de akkor hogy is van ez?

Kezdjük talán azzal, hogy a katalán nem a spanyol egy dialektusa, hanem önálló nyelv. Az új-latin nyelvek közé tartozik (mint a spanyol, francia, olasz, portugál, román, stb), beszélőinek száma nagyjából 10 millió fő. Ennek legnagyobb hányadát maguk a katalánok adják, de Katalónián kívül beszélik Aragónia keleti – Katalóniával határos – területén, Valenciában, a Baleár-szigeteken (Mallorca, Menorca, Ibiza, stb..), a Keleti-Pireneusok Dél-Franciaországbeli területén, de még az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetén is. A spanyol mellett hivatalos nyelv Katalónia és Valencia autonóm közösségekben, és egyetlen, önálló hivatalos nyelv Andórában. Ha pedig nyelvjárásokról beszélünk, a katalánon belül megkülönböztetik a valenciai és a Baleár-szigeteken beszélt változatokat. Katalóniában a lakosság közel 50%-ának a katalán a hétköznapi nyelve.

És meg is érkeztünk a lényeghez. Mennyire, milyen szinten, és egyáltalán hogyan befolyásolja a hétköznapokat Katalóniában a katalán nyelv? Ez volt a kiköltözésem előtt az egyik legnagyobb dilemmám és félelmem. A félelem, hogy hosszas készülődés és megfontolt tervezés után kimegyek Spanyolországnak az egyetlen részére, ahol nem spanyolul beszélnek… (Van több is amúgy.) Mert az azért megér egy vállveregetést, nem igaz? Valahogy így: “ügyes vagy fiam, jól van, leülhetsz, egyes.”

Az életben a dolgok azonban nem mindig (szinte sosem) ilyen egyszerűek, nem lehet leegyszerűsíteni mindent fekete-fehérre. Na, de akkor hogy is van ez? Ugye azt írtam, hogy Katalóniában a spanyol mellett a katalán is hivatalos nyelv. Na, ezt egy picit megfordítanám: a katalán mellett a spanyol is hivatalos nyelv. A feliratok az utcán, a repülőtéren, a buszon, a vonaton, a bevásárlóközpontban, a jegyautomatán, a közlekedési táblákon, a plakátokon, mindenhol katalánul vannak. Csak katalánul, esetleg katalánul és spanyolul, de akkor is a katalán szerepel az első helyen. De a legjellemzőbb az, hogy Katalóniát járva ami vizuális ingerként éri az érzékszerveidet, az katalánul érkezik. Ennél jobban sokáig nem is érintett a katalán.

Erős spanyol alapokkal ugyanis ezek az egyszerű feliratok nem okoznak túl sok bonyodalmat. Mintha valami csúnyán megerőszakolt, zanzásított spanyolt olvasna az ember, de amúgy jó eséllyel meg lehet érteni. A beszélt nyelv a barcelonai mindennapi életben ugyanis a spanyol. Ez saját véleményem szerint jórészt köszönhető a rengeteg latin-amerikai bevándorlónak, valamint azoknak a spanyoloknak, akik Spanyolország gazdaságilag kevésbé erős régióiból költöztek Katalóniába. Ha tehát bemész egy pékségbe kenyeret (vagy egy szelet tarta de manzana-t) venni, akkor a feliratok katalánul lesznek, de az eladó valószínűleg spanyolul fogja megkérdezni, hogy mit óhajtasz. De ha mégsem, akkor is egy szemvillantás alatt vált spanyolra, ha spanyolul beszélsz hozzá. A hétköznapi életben tehát azon kívül, hogy búcsúzáskor adéu-t, ha pedig valamit megköszönnek, akkor merci-t mondanak, nem fog mélyebben érinteni a katalán.

A munkahelyen szintén nem tényező a katalán. Eleve kisebbségben vannak a csapatban a katalánok, a főnök venezuelai (ó, azok a ki nem ejtett s betűk :)), de van argentin (ó, azok a gyönyörű ‘zs’-k :)), perui, costa ricai, madridi kolléga is, így a munka nyelve egyértelműen a spanyol. Katalánt akkor hallok csak az irodában, ha két katalán kolléga dolgozik együtt egy problémán.

És itt egy újabb kulcsmomentumhoz érkeztünk. A katalánok katalánul beszélnek. Meglepő, nem? Illetve a kijelentés úgy pontos, hogy a katalánok amikor csak tehetik katalánul beszélnek. A katalán ugyanis egy különleges nép: kettős anyanyelvűek, a születésük pillanatától kezdve párhuzamosan szívják magukba a katalánt és a spanyolt. Ennek köszönhetően mindkét nyelvet anyanyelvi szinten beszélik, egy szemvillantás alatt váltanak egyikről a másikra, olyan természetességgel, hogy nem is mindig vannak tudatában annak, hogy éppen milyen nyelven beszélnek. Hozzátéve, hogy az első számú nyelvük, a katalán. A téli céges bulin történt, amikor a katalán HR-es nő mondott egy kisebb beszédet, és magáról teljesen elfeledkezve katalánul kezdte el a mondókát, amíg nem szóltak neki, hogy a nem katalán származásúakra tekintettel át kellene váltani spanyolra…vagy egy másik példa, amikor az egyik katalán kolléga a nagy tábla előtt kezdett el magyarázni valami technikai dolgot, és csak akkor vette észre, hogy katalánul beszél, amikor az egész csapat – a venezuelai főnökkel az élen – kikerekedett szemekkel pislogott, hogy akkor most mi van… 🙂

Na, de ha az írott katalánt érteni, akkor a beszéltet nem? A rövid válasz: nem. Plusz van az a bonyolultság, ami fölött már az írottat sem. A katalán egyébként úgy hangzik mint a spanyol és a francia törvénytelen gyereke, számomra borzalmasan csúnya. Emlékszem az első alkalomra, amikor a katalánnal találkoztam. Budapesten utaztam a villamoson, és messzebbről hallottam, hogy egy csapat fiatal mintha spanyolul beszélne. Kíváncsiságból közelebb mentem, hogy vajon mennyit értek belőle. Az eredmény sokkolóan hatott rám: egy-két elkapott szón kívül semmit nem értettem az egész dumából. Olyan volt mintha spanyolul beszélnének, de valami nagyon csúnya, “koszos” spanyolt. Akkoriban már jó ideje anyanyelvi tanárokkal tanultam a spanyolt gond nélkül, így nem hagyott nyugodni a dolog. Otthon elkezdtem katalán videók után kutatni a youtube-on, és beigazolódott a korábbi gyanúm: azért nem értettem a srácokat, mert katalánul beszéltek, nem spanyolul. Az egész olyan, mintha valami gagyi titkosítással torzítanák el a spanyolt: ha nagyon figyelsz egy-két dolgot meg lehet érteni, de egy hosszabb beszélgetést követni már lehetetlen. De sokszor meg se próbálom követni, mert elmegy a kedvem az egésztől, és inkább teljesen kikapcsolok.

A költözés előtt rengeteg cikket, statisztikát olvastam, hogy kiderítsem vajon mi a helyzet a katalán használatával kapcsolatban. Hogy hány százalékban beszélnek katalánul, hány százalékban spanyolul, hol jellemzőbb a használata, hol kevésbé. Jellemzően egyébként a vidéki Katalóniában sokkal erősebb a katalán, mint Barcelonában. Az eldugott falvakban élőknek sokkal természetesebb a katalán, és kisebb erőfeszítésbe kerül a spanyol. De olvastam olyan beszámolókat is, hogy lehetetlen katalánul tanulni, mert Barcelonában a katalánok egymás között is spanyolul beszélnek, és úgy kell őket megkérni, hogy katalánul beszéljenek. Kérdeztem kint elő magyarokat a helyzetről, amire az a válasz érkezett, hogy nagyon jól el lehet lenni Katalóniában a spanyollal. Tökéletes megfogalmazás. Nagyon jól el lehet lenni. Azonban mihelyst szeretnél ennél egy kicsit többet, mélyebbet, úgy mind a helyi közösségekbe való integrálódás, a katalán ismerete létfontosságúvá válik.

A katalán a Franco diktatúra alatt évtizedeken keresztül tiltott nyelv volt, talán ennek is köszönhető, hogy utána felerősödött, és hogy a katalánok ennyire büszkék rá. Még egyszer mondom, egy katalán amikor csak teheti katalánul beszél. Eressz össze két katalánt, és a beszélgetés másfél mondat múlva katalánul fog folytatódni, függetlenül attól, hogy te bután ott pislogsz mellettük egy mukkot se értve az egészből. És ez független a műveltségi szinttől, kulturáltságtól, jófejségtől, mindentől. A katalánok katalánul beszélnek. Pont. Példákat mondanék: négyen tartunk egy ismeretlen faluban egy terepfutóverseny helyszínére, öltözetből egyértelmű, hogy mind ugyanoda készülünk. Senki nem szól egymáshoz, én kezdeményezem az ismeretlenek közötti beszélgetést spanyolul. Fél perc múlva már jó hangulatú, vidám beszélgetés zajlik. Nélkülem. Katalánul. Kicsit később leesik az egyik csajnak, és megkérdezi: jujj, te érted a katalánt? Nem. Három spanyol mondat után újra katalánul beszélnek. Másik sztori. Bringás társaság, az egyik koma épp sztoriban van, lelkesen magyarázza katalánul, hogy így volt, meg úgy volt. Szól neki egy szociálisan különösen érzékeny kolléga, hogy át kéne váltani spanyolra, mert a srác nem érti a katalánt. A fickó elkezdi spanyolul folytatni a sztorit, de még az első mondat második felében visszavált katalánra. Persze egy nagyobb katalán társaságtól nem várhatod el, hogy csak miattad spanyolul beszéljenek, de megnyugodhatsz: nem is fogják megtenni. Felhozzák a kedvenc érvüket, miszerint ha érted a spanyolt, akkor érted a katalánt is. Hiszen mennyire hasonlóak. És ezzel a részükről a probléma le is van zárva, de pedig akár a hajadra is kenheted a spanyol tudásodat, főhetsz a levedben szinte teljesen kukán. Kellemetlen. Néha, amikor direktben veled kommunikálnak, egy-egy mondat erejéig átváltanak spanyolra. Mint amikor te egy külföldihez beszélsz angolul. De az is megesik, hogy véletlenül megértesz valamit a katalán hablatyból, és hozzászólsz a témához, vagy éppen beszélgetést kezdeményezel. Ekkor jó eséllyel lesz egy két-három mondatos párbeszéded, mert a negyediknél már kiszól az illető a másik kollégának katalánul, hogy hú, és arra emlékszel, amikor…így víve tovább azt a szálat, amit te indítottál. Téged kizárva a beszélgetés hátralévő részéből. Utolsó példa, most hétvége. Kétnapos terepfutó buli a Pireneusokban, jó sok emberrel. Odafelé teljesen jó dumálunk spanyolul a fickóval, aki fuvaroz. Kérdezi, hogy állok a katalánnal. Hát mondom, nulla szint. Akkor most jó sokat fogsz tanulni, jön a válasz. A katalán pajtások között a két nap alatt egy árva spanyol szó nem hagyta el a száját. Hazafelé autókázva újra beszélgettünk, kérdezte milyen volt a buli, majd hozzátette, hogy milyen kár, hogy nem tudok katalánul… Valóban.

Kérdezgettem a nem katalán kollégákat, hogy ők hogy látják a helyzetet. (Katalán emberrel arról beszélgetni, hogy miképp lehet kikerülni a katalán használatát…hmmm, hogy is mondjam. Merész és reménytelen. Amikor látod a büszke fényt felcsillanni az arcukon a szent nyelvük kapcsán, nem fogsz odaállni eléjük, hogy figyi, én utálom a katalánt. Válaszként pedig úgyis csak a már említett flegma közhelyet kapod: ha beszélsz spanyolul beszélsz katalánul is. Pont. Téma lezárva.) Az egyik kollégának a szülei andalúzok, így esélye se volt az anyanyelvi katalánra. Beszél katalánul, mert Barcelonában született és egy rövid angliai kitérőt leszámítva itt élt egész életében, de azt mondja, hogy számára nem természetes a katalán. Katalóniában az oktatás katalánul zajlik, ezért azzal szokott viccelődni, hogy nem az anyanyelve, csak az iskolai nyelve a katalán, de ha csak lehet spanyolul beszél. Azt mondja, hogy az ő baráti körében nem beszélnek katalánul. És azt hiszem ez itt a kulcs: olyan mikrokörnyezet kialakítása, ahol nem kell a katalán. Csak éppen sejtelmem sincs, hogy lehet itt az én érdeklődési körömhöz passzoló, olyan szociális hálót felhúzni, amihez nem létfontosságú a katalán. A sport nyelve egyértelműen a katalán, szinte minden sportos közösségben katalán többség van, katalánul beszélnek, így amerre megyek mindenhol falakba ütközök. A blog első bejegyzései között szerepel egy olyan gondolat, hogy a beilleszkedés kulcsa egy idegen országban az adott ország saját nyelvének az ismerete. Ebben az értelemben magabiztosan jöttem a spanyollal, és frusztráltan, elkedvtelenedve bolyongok a térben látva, hogy mennyire igazam volt, és ugyanakkor mekkorát tévedtem. Igen, a beilleszkedésben a legfontosabb a nyelvismeret. És a munkahelyen kívüli közösségekben ez a nyelv Katalóniában a katalán. Megdöbbentő, nemigaz?

Érdekes egyébként hogy a preferált katalánnal kapcsoltban milyen gondolatokat osztott meg az egyik kollegina. Kifejtette, hogy ő spanyolul szeret olvasni, hiszen kettős anyanyelvű, és katalánul szerinte veszítenek a leírások a mélységükből, mert katalánul nem lehet olyan jól kifejezni az árnyalatokat, mint spanyolul. Valamint káromkodni is spanyolul szoktak, mert katalánul a káromkodások viccnek hangzanak. Kerek szemekkel pislogtam, hallva ezt olyasvalakitől, aki szintén tipikusan az első adandó alkalommal katalánra vált.

Összefoglalva: pillanatnyilag a helyzet súlyosnak tűnik, a katalán megkerülhetetlen tényező: Katalóniában a teljes élet kulcsa a katalán. Választási lehetőségek nagyjából a következők vannak: 1.) megtanulni (legalább értés szintjén) 2.) olyan mikrokörnyezetet kialakítani, ahol nem tényező a katalán 3.) elmenni innen. Mindegyikkel van gond, főleg a megtanulással. A hátam beleborsózik ha rágondolok, hogy mivel jár egy új nyelv nulláról megtanulása, ráadásul egy olyan nyelvvé, amivel kapcsolatban még ellenérzéseim is vannak. Plusz ha belegondolok, hogy a spanyol nyelv volt az egyik fő motiváció amiért idejöttem, és még iszonyú mennyiségű munkát kellene abba is belepakolni, erre kezdjek el valami teljesen újat, amit ráadásul utálok is… Ha mondjuk az lenne, hogy Katalóniában olaszul beszélnek, és meg kellene tanulni olaszul, hát banyek, belecsapnék az olaszba. 🙂 De persze az is lehet, hogy ha már elkezdtem volna a katalánt, akkor előrébb járnék, és nem nyávognék itt…

Reklámok

Katalán” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Egy év | HungaroKatalán

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s