Katalán tájakon

Van abban valami megfoghatatlanul jó érzés amikor hajnalban még alszik város, lágyak a kontúrok, friss a levegő, de te már a bringád nyergében szeled az üres utcákat, hogy odaérj a reggeli találkozóra. Errefelé kissé mások a szokások, a hosszú körökre bőven reggel 8 előtt indulnak a csoportok.

Kicsit később már a kellemes dimbes-dombos vidéken surrognak az országúti kerekek, a Montseny felé tartunk. Granollers, közli tárgyilagosan a tábla, én meg csak mosolygok magamban: sokszor hallottam már sportközvetítések során ezt a nevet. Mindig olyan furcsán egzotikusan hangzott. A hosszú mászás során valószerűtlenül zöld környezetben haladunk, bent vagyunk a Montseny szívében. Az idő kissé felhős, borongós, de pont ez adja a sejtelmes hangulatát. Az eldugott hegyi étterem életébe színt visz a nagy bringás csapat; bő egy órás szendvicsezés, kávézás után jöhet az ereszkedés. Hazafelé már a part menti hegység extravagáns mediterrán szerpentinjein száguldunk.

Április környékén volt a fordulópont, amikor végre igazán belevetettem magam a környék megismerésébe. Itt szinte minden egyes bringázás egy utazás, ahol valami újat lehet felfedezni. Ez – ennek minden örömével és bosszúságával együtt – egészen más dimenzióba, motivációs szintre helyezte számomra tekerést. Ráadásul tavasszal az idő is tökéletes volt, se túl meleg, se túl hideg. Barcelona közvetlen környéke pedig tele van rejtett kincsekkel. A vidéket a pengeéles hegygerinceken sorakozó lapos tetős hétvégi házak, ciprusokból álló fasorok, díszes csempével kirakott kőkerítések, az eldugott völgyek oldalában merészen kiszögellő régi kastélyok gazdagítják. De találni kis tavacskát, méregzöld, buja vegetációjú, szűk szurdokvölgyeket, hegyvidéki hangulatot árasztó sziklás ösvényeket… A tavaszi táj pedig szolgáltatott egy-két olyan pillanatot, amikor éreztem, hogy kezd a szívemhez nőni ez a vidék.

Amikor reggel korán kelsz, hogy megnézd ahogy a város mögött a tengerből felkel a nap, és a szürke épületeket beragyogják a narancsos sugarai…aztán kicsit később már egy hegycsúcsról tekintesz körbe, korán van még, reggeli köd lepi el a zöld völgyeket, szinte kísértetiessé változtatva a tájat…vagy éppen amikor egy hosszú nap végén a Titkos Kilátóból pont elcsíped ahogy a nap utolsó sugarai eltűnnek a Montserrat extravagáns sziklatömbje mögött…mind emlékezetes pillanatok.

Sajnos ennek a negyedét se adják vissza a képek…

20150405_121000

20150405_145145

20150405_145617

20150423_201456

20150501_065828

20150501_074905

20150501_080611

20150501_081808

20150516_103100

20150526_200032

20150530_085505

20150530_091511

20150530_115329

20150531_091442

20150530_085053[1]

Reklámok