Pastitas

Milyen volt eljönni?

Oké, vegyük a következő példát: fogsz valamilyen növényt, gyökerestül kitéped a földből ahol addig éldegélt, majd kicsit arrébb eldobod. Nem az ugarra, hanem láthatóan termékeny talajra, szóval innentől kezdve a növény feladata, hogy gyökeret ver-e újra, vagy elpusztul… (Azt most hagyjuk, hogy általában ami elég szívós ahhoz, hogy újra gyökeret verjen, az gaz, és nem virág… :D)

Nagyjából ez a szituáció, ebből látható hogy ez azért nem egyszerű. Egyfajta sokkos állapotot vált ki az emberből, ennek neve is van: kultúrsokk. (Akit ez bővebben érdekel, olvasgathat róla itt.) Valahogy magamat is megleptem, ahogy reagáltam erre az egészre. A fejemben valami olyasmi kép volt, hogy lesétálok a partra, megveszem a kedvenc sportnapilapom, kiülök valami helyre, mélyen beleszippantok a levegőbe, és azt mondom: megjöttem. Ehhez képest az első napokban teljes dezorientációval küzdve, partra vetett halként vergődtem. (Legalább a part – mint közös pont a képzelet és a valóság között – megvolt…)

A kultúrsokk folyamatában az első lépést, az úgynevezett mézeshetek szakaszt, úgy ahogy volt átugrottam. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy elég sokat voltam már Spanyolországban, meg annak, hogy elég sajátos körülmények között érzem jól magam. A forgalmas betondzsungel közepe pedig pont nem tartozik a természetes élőhelyeim közé, egyre nagyobb igényem van már rá, hogy kiszakadjak a városból. A másik dolog pedig: attól, hogy voltam már korábban Barcelonában, még nem ismerem a várost, turistaként kicsit más a történet, mint amikor itt laksz.

Egyedül megérkezni az új városba egy hotelszobába – három csomagban a fél életed – hmm, közepes… Jelenleg is abban a hotelben vagyok, amit a cég fizetett az első két hetemre, zajlik a lakáskeresés, így még a zérópont sincs meg kiindulási alapnak, amit ki lehet pipálni, hogy van egy lakhelyem. Ezek után lehet majd nekiállni az élet felépítésének, ami elsősorban sport- és természetjáró klubok életében való részvételen fog alapulni. (Bár itt tartanék már.) A nulláról való kezdés tehát elég rendesen manifesztálódott, magam se gondoltam volna hogy a nulla az ennyire nulla. Illetve tudtam, csak nem sejtettem. 🙂 Ahhoz tehát hogy igazán jól érezzem magam, még elég sokat kell dolgoznom.

Milyen a munka?

Kezdjük a legfontosabbal (ha valaki lemaradt volna), hogy már otthon kiderült, hogy nem kell Glasgow-ba mennem, így fixen Barcelonában vagyok már az elejétől kezdve. Ez mindenképpen nagyon jó, mert másképpen 4 hónapig esélyem se lett volna normális életre, plusz csak egy helyre kell beilleszkedni, egy helyet kell csak megszokni, ami még mindig bőven elég nehéz feladat. A céggel kapcsolatban csak pozitív tapasztalataim voltak, már az eljövetel előtt is, és ez azóta se változott. Végig nagyon korrektek voltak, a fogadás az első napon pedig külön kiemelkedő és példaértékű volt. A csapatvezetőm külön leült elbeszélgetni velem, érdeklődve hogy minden rendben ment a kijövetelnél. Körbevezettek az irodában, be lettem mutatva mindenkinek, ami egy 100+ fős cégnél azért nem annyira triviális. A HR-es nő elkísért kiváltani a társadalom biztosítási számom, a belső rendszerek használatának elsajátításához pedig egy halom doksi helyett személyes oktatásban részesültem. A közvetlen kollégák a világ legkülönbözőbb országaiból származnak, úgy mint Venezuela, Peru, Hollandia, Olaszország, Görögország, Románia és persze Spanyolország. A rendszer amin dolgozunk egy hatalmas “gépezet” egy “kisebb” szelete, eltart majd egy darabig míg átlátom, az fix… A próbaidőm 6 hónap, mondták hogy sokáig tart, míg az ember beletanul a projektbe… Ja igen, az iroda. Annak idején Párizsban a La Défense üzleti negyedben a Tour Franklin nevű felhőkarcolóban valószínűleg magasabban voltunk, de az számomra annyira embertelen környezet volt, hogy hiába volt kilátás az Eiffel-toronyra, nem szerettem ott lenni. Itt Barcelona egyik fő sugárútján, az Avenida Diagonal-on vagyunk, 7-dik emelet, szép a kilátás, látszik a tenger, és a környezet is sokkal barátságosabb, emberibb. És ami a legjobb, hogy ide önerőből jutottam el, nem csak küldtek.

Milyen az idő?

Mindenki nyugodjon meg, strandolni azért nem lehet. 😛 Hétfőn pl majdnem egész nap esett, az nagyon durva volt. 🙂 Amikor megjöttem annyira nem volt meleg, bőven kellett a kabát, másnap pedig orkán erejű szél volt, viszont alapvetően azt mondanám, hogy olyan az idő, mint otthon koratavasszal. Délután 15°C körül van, szinte mindig süt a nap, illetve reggelente lehet ködös idő, de délutánra általában kiderül. A héten jött egy kis felmelegedés, így kabátra már reggelente sincs szükség, délután a napon pedig néha még a pulóver is sok. Ebéd után el szoktunk menni egy sarki kávézóba, és ott kiülünk a napra…hát, az egyik alkalommal félő volt, hogy le fogok égni…

Mire elég a nyelvtudás?

A rövid válasz az, hogy tulajdonképpen mindenre, de ezt sokszor be kell bizonyítani. Nagyon sok szinten lehet tudni egy nyelvet, ráadásul a különböző készségek (beszéd, írás, olvasás, megértés) sem feltétlenül vannak ugyanazon a szinten, tehát ez egy összetett téma. A kijövetelem előtt egy éven keresztül csak anyanyelvi emberekkel gyakoroltam, így azért szereztem némi rutint, de a feladat így sem egyszerű. Ugye az interjú felét spanyolul csináltam, később kiderült, hogy ez nagyon nagy pozitívum volt. Mégis, sokszor harcolni kell azért, hogy spanyolul beszéljenek az emberrel. Az első hét péntekén volt egy ilyen kis fél órás összejövetel az iroda konyhájában ingyen piával, meg évértékelő beszéddel. A beszédet egy angol fejes tartotta, aki mellesleg tökéletesen beszél spanyolul is. Egyesével meg lett említve a beszédben minden újonc, köztük én is, majd a ceremónia végén a csapatvezetőm külön bemutatott személyesen a nagyfőnöknek, kiemelve, hogy milyen jól tudok spanyolul ahhoz képest, hogy soha nem éltem itt. Így két mondat után az angol fickóval is spanyolul beszélgettem. Ha tehát arról van szó, hogy valakivel egy-az-egyben kell beszélgetni, az az esetek nagyon nagy részében semmilyen problémát nem okoz. A másik része, hogy amikor többen vannak, akkor elkezd lecsökkenni az a százalék, amit értek, amikor pedig jön a szleng, meg a poénok, meg mindezt zajban, mondjuk kajáldában, akkor pl a kettővel arrébb ülőből már pont semmit nem értek. Ez ugye már az anyanyelvi szint lenne. És mivel nem csak az értésem, de kifejező képességem sincs anyanyelvi szinten, ezért kicsit meg kellett harcolni, hogy spanyolul beszéljenek velem.

Hogy miért jó az nekem? Mert szeretem szivatni magam. 🙂 Egyrészt némileg csapdában vagyok, mert spanyolból sokkal nagyobb rutinom van már mint angolból, a szókincsem is nagyobb, ugyanakkor pl a szakmai spanyolom még mindig nem túl fényes. Másrészt viszont meg akarom tanulni a spanyol kifejezéseket, és azért is mindent meg akarok tenni, hogy úgymond engem is “bennfentesként” kezeljenek (még ha nyilvánvalóan nem is vagyok az) akihez nem kell külön angolul beszélni. Előbb-utóbb azért szép lassan mindenkinek leesett, hogy ez a srác megérti a technikai magyarázatokat is spanyolul, még akkor is, ha esetenként olyan beszédsebességgel adják elő, hogy vérgőzös verejték ül ki a homlokomra miközben dekódolom…mondom, mindezt úgy, hogy csak anyanyelvi beszélgetőpartnereim voltak az elmúlt évben, és semmilyen problémát nem okozott a megértésük…csak úgy tűnik vannak, akik náluk is gyorsabban beszélnek. 🙂 A másik – még nehezebb – kihívás a szakmai gondolatok közvetítése tisztán, és érthetően…hát, ez még magyarul se ment, szóval bőven van lehetőség a fejlődésre…

Oké, ezt mind értem, de mi a franc az a pastitas?

Már az első napon világossá vált, hogy az iroda pastitas lázban ég. Velem is közölték, hogy remélem tudom, hogy mint újoncnak kötelességem pastitast hozni az egész iroda számára. Oké, mondom, de mi az a pastita? Nos, a pastita nagyjából az aprósüteménynek felel meg, jellemzően kis croissant vagy bármi egyéb édes sütiféleség. Az a szokás, hogy pastitast hoz minden új ember, pastitast hoznak akiknek születésnapjuk van, akik elmennek a cégtől, akik túl sokszor késtek, stb… Ennélfogva gyakorlatilag minden nap van “pastitas szeánsz”, ami több funkciót is betölt. Egyrészt ugye lehet kicsit kajálni, nassolni, másrészt ez egy társasági esemény, amikor mindenki összegyűlik a konyhában, kiszakad a melóból és lehet szocializálódni…

Reklámok

Masszázs és bót

Amíg nem lesz időm/erőm valami tisztességeset írni, addig jöjjön egy mikrobejegyzés a spanyol akcentusról. Úgy értem arról az akcentusról, amikor angolul beszélnek. Ezekkel a jellegzetességekkel mindezidáig nem találkoztam, tekintve, hogy alapvetően nem szoktam spanyol ajkúakkal angolul beszélni. A cégnél a csapat azonban meglehetősen vegyes összetételű, és mivel nem mindenki beszéli anyanyelvi szinten a spanyolt (én sem, de erre még kitérünk a későbbiekben), így a megbeszélések nyelve alapvetően az angol.

Az első napomon konkrétan csak pislogtam, mert egy árva szót nem értettem abból, amit angolul beszélnek, és nem csak a kontextus hiánya miatt… Talán a legelrettentőbb akcentus, amivel eddig találkoztam, az a francia volt, de azért a spanyolban is vannak szép dolgok. Hogy ezeket megértsük, nem árt tisztában lenni a spanyol nyelv néhány jellegzetességével.

Az egyik ilyen spanyol specialitás, hogy nem nagyon van olyan szavuk, ami ‘s’ + mássalhangzó kombinációval kezdődne. Az ilyen esetekben mindig tesznek egy ‘e’ betűt az ‘s’ elé. Példa.: magyarul Spanyolország, angolul Spain, de spanyolul España. Abban az esetben, ha egy idegen nyelvű (pl angol) szót kell kimondaniuk, ami leírva ‘s’ betűvel kezdődik, akkor kiejtve mindig elé tesznek egy ‘e’-t is. Példának a népszerű Trónok harcát tudom felhozni, ahol ha Starkokról van szó – ami leírva ‘los Starks’ – az kiejtve ‘los Estarks’. 🙂 Ez eddig még oké is lenne, mert ezt a szabályt ismerve egyszerűen meg lehet fejteni az olyan gyöngyszemeket, mint ‘esprint’ = ‘sprint’, ‘estep’ = ‘step’, stb… Na, de hogy ne legyen ilyen egyszerű, ezt gond nélkül lehet tovább cifrázni, amikor a varia bekerül a szó közepére. Sokat halott füleimnek is kissé megdöbbentő volt, amikor először elhangzott az, hogy ‘underEstand’…azaz ‘understand”…

A következő rendkívül vicces sajátosság, hogy a spanyolok nem igazán tudják megkülönböztetni a ‘v’ és a ‘b’ betűket. Ez egy olyan dolog, amire nem sok hangsúlyt fektetnek a nyelvtanárok, így nekem is több év után kezdett leesni, hogy a spanyolok a ‘v’-t nagyon sok esetben ‘b’-nek ejtik. Később kiderült, hogy ez nekik komoly helyesírási problémákat is okoz, mint pl nekünk a ‘j’ meg ‘ly’, hiszen a kiejtésben nincs különbség. Mindennek tudatában is sokkolóan hatott rám, amikor először lesújtott a semmiből a ‘bót’, azaz a ‘vote’ spanyol verziója… Én pedig percekig nem értettem, hogy milyen csónakról lehet vajon szó, ugyanis a ‘bót’-ot automatikusan ‘boat’-nak dekódoltam…

Ha pedig egy színtiszta szakmai megbeszélésen csónak mellett masszázsról is szó esik, mindenképpen kezdjünk el gyanakodni! (Bár ez ugye a szakmától is függ, de jelen esetben programozásról van szó…) Nekem is csak pár napig tartott, míg végül rájöttem, hogy a ‘mászádzs’ az valójában a ‘message’ szót takarja, és semmi köze nincs a masszázshoz…